Püspökladány keletkezésének pontos időpontja ismeretlen, de feltehetően a X-XI. században alakulhatott ki a település. Múltjának legrégebbi tárgyi emlékei 1969-ben kerültek felszínre, a város határában emelkedő halom ásatásai során.

Az időszámításunk előtti 2000 körüli időkből származó sírhelyen sírokat és egyéb tárgyi leleteket tártak fel. A korabeli sajtóban megjelent cikkek szerint hazánkban elsőként Püspökladány határában találtak ehhez hasonló “katakomba-síros” temetkezésre utaló leleteket. Azonban mindenképpen értékes felfedezésnek bizonyultak az eredeti felszín feletti másodlagos használat nyomainak, a honfoglalás-kori rátemetésnek a nyomai, hasonló rátemetéses feltárások még Kelet-Európában is ritkának számítottak akkoriban.

Egyik legrégebbi írásos emlékünk 1351-ből származik, ez a váradi konvent oklevele. Városunk nevének eredetére nincs kétséget kizáró elmélet, erre sok lehetőség merült fel.

Maga a Püspökladány szóösszetétel birtokviszonyt fejez ki, jelentése: a püspöknek Ladány nevű birtoka.

Legelső írott formában Ladan-ként jelent meg, majd ezt követte még – a ránk maradt, eddig megismert iratok, dokumentumok alapján – 46 féle megjelenési formája, míg végül 1900 óta használatos a város nevének mai alakja. (Érdekes névmegjelölések pl. 1553-ban Pyspiok ladan, 1556-ban Pews Pewk ladan, 1638-ban Puspeők Nadány)

Víz és sár mindenütt

A mohácsi vereség, majd az ország három részre szakadása után Püspökladány és vidéke török megszállás alá került.

Abban az időben Püspökladány határának háromnegyed részét víz borította, s a települést három irányból is járhatatlan – legalábbis a gázlókat nem ismerő idegenek számára járhatatlan – mocsár fogta közre.
A török világ idején, de később, a Rákóczi harc idején is gyakran kényszerült menekülésre az itteni nép, és a mocsarak szigetvilága nyújtott számukra menedéket, míg a falut többször felégette az ellenség.

„Szárnyalhat a képzelet, és megálmodhatja milyen lehetett az élet akkortájt errefelé. Őrök állottak a gázlók bejáratánál, s éberen ügyelték a veszedelmet.”

Náluk is éberebbek voltak azonban az akkor még nagy számban itt élő darumadarak, amelyeknek szokásai közé tartozott, hogy hasonlóan őröket állítottak, s ezek az őrök az embereknél is finomabb érzékszervekkel fogták fel és jelezték a veszélyt.

Jelzett az éber őrdaru, aztán az embernek jelzett a felröppenő darucsapat, s már ment is a hír a faluba, kapkodták silány értékeiket az emberek, és hurcolkodtak a mocsarak szigetvilágába.
Az üres falut meg felgyújtotta az ellenség, s az égre csapó lángok a szomszédos településeknek jelezték a veszélyt.

A darumadár később Püspökladány címerének jelképe lett és mindmáig az is maradt.” – írja Csák Gyula A szikföld sóhaja című művében.

A település a történelem folyamán többször elnéptelenedett, majd újból benépesült. Írott bizonyítékok tanúsága szerint a falut a Maros felől betörő krími tatárok 1594-ben teljesen elpusztították.

1666-ban a II. Rákóczi György ellen induló Szejdi Ahmed pasa Püspökladányt és környékét feldúlta, a lakosság nagy részét lemészárolta, innen eredeztetik a már azóta széthordott, de helyneveiben fennmaradó és korábban említett Nyakvágó-halom (később Kincses-domb) elnevezésünk is.

Az első népszámlálás Ladányban

A legkorábbi népszámlálási adatok 1784-87 évekre vonatkozóan szolgáltatnak adatokat Püspökladány lakosságát illetően. Eszerint ekkor a falu a Királyi Kamara birtokában volt. A családok száma 451, a tényleges népesség 2454 fő. Érdekesség, hogy külön számon volt tartva, mennyi a házas (414 fő) és a nőtlen férfiak száma (ez utóbbi 728 fő), a nők száma pedig összesen 1137 fő volt.

Pusztítások Ladányban

1831-ben egy nagy kolerajárvány sok áldozatot szedett a ladányi lakosok körében, de ebben az évben egy sáskajárás is nagy pusztítást végzett a földeken.

A faluban sokszor pusztított a tűz, a feljegyzett legnagyobb tűzvész 1840-ben volt, amikor 299 lakás és ház, 545 gazdasági épület és 2 malom égett le. Azon a napon 1554 ember maradt hajlék nélkül. Majdnem az egész falu leégett.

1855-ben akkora árvíz volt, hogy a Tisza egészen Püspökladány határáig kiáradt. Elborította a szántóföldeket, kipusztította a vetést, megsemmisítette az akkorra, a vasútépítés során  elkészített töltés-rendszert. Akkora volt a víz, hogy Püspökladányból Biharnagybajomba tutajjárat közlekedett.

Az 1863-as év a nagy szárazság éve volt, ekkor sokan el is hagyták a falut.

A falut eltartó hatszáz hold dúsan termő szőlőterület az 1870-es években pusztult ki végleg, egy nagy filoxéra-járvány következtében.

Püspökladány földesurainak a Rákócziaknak, majd 1715 után a királyi kamarának, utána 1819-től a vallásalapítványi uradalomnak pallosjoga volt. Az 1783. évi katonai térképen az akasztófa helyét is megjelölték.

Lassan, de megindul a fejlődés

A mai település ősi központja a református templom környékén a XVIII. században kialakult magból fejlődött ki.

Hosszú ideig igen lassú volt a fejlődés, változást csak a XIX. század közepe hozott.

1847-ben a községet birtokló vallásalapítványi uradalom vásártartási jogot szerzett Püspökladány számára, s ugyanakkor a települést mezővárosi rangra emelték.

A szolnok-debreceni (1857) és a püspökladányi-nagyváradi (1858) vasúti fővonalak, később a szeghalmi szárnyvonal megépítése vasúti csomóponttá tette a települést. A pályaépítés püspökladányi szakasza emberfeletti küzdelmet kívánt, ugyanis az évezredes mocsárvilágot csak nagy erőfeszítések árán lehetett alkalmassá tenni a korszakalkotó változás bevezetésére. A vasúti csomópont kialakítása mintegy harminc éven át zajlott.

A környék mocsarainak lecsapolása után (1855 – 1879) az elszikesedő talaj megmentésére Kaán Károly 1924-ben megalapította a püspökladányi erdészeti szikkísérleti telepet, ahol a szikes talaj javításában nemzetközileg elismert eredményeket értek el. Ennek első kutatója és vezetője Dr. Magyar Pál, a magyar erdészeti ökológia megalapítója volt.

Az I., majd a II. világháború szele is megérintette településünket, sajnos sok püspökladányi lakos halt hősi halált a frontokon.

Püspökladány kifejezetten mezőgazdasági település, csupán helyi jellegű ipara volt mindvégig, bár az 1960-as évektől a nagyüzemi termelés, gazdálkodás is fellendült.

Püspökladány mindvégig a Sárréti térség központja, meghatározó települése volt, előbb járási, majd 1997-től kistérségi központ lett. 1986-ban városi rangot kapott.

Forrás: Püspökladány Anno

Püspökladány fő vonzáskörzete a kistérségben lévő települések. A város vonzáskörzetében a

települések koncentráltan helyezkednek el, többnyire falusi, részben városi jellegű települések. A

külterületi népesség száma változó.

A település saját vonzási központja Debrecen.

Püspökladány a megyeszékhely - Debrecen - körüli agglomerálódó térségen kívül elhelyezkedő

település, mely rendelkezik a jelentősebb vonzáskörzettel bíró, dinamizálható térségi központok

jellemzőivel: alapvetően rurális jellegű tér kiemelkedő kisvárosi központja, mely fő közlekedési

tengelyek mentén helyezkedik el, jelentős népességet tömörít, gazdasági súlya tekintélyes, fejlett

intézményrendszerrel rendelkezik, és hosszabb ideje minősül jogilag is városnak.

Jellemzője ezen alkategóriába tartozó településeknek a kategória átlagánál fejlettebb

intézményrendszer, illetve annak jelentős, a környezet településhálózatának jellegéből adódóan

átlagosan legalább 10 településre kiterjedő vonzása. (Hajdú-Bihar megye jelentősebb vonzáskörzettel

rendelkező, dinamizálható térségi központja Püspökladány mellett Berettyóújfalu.)

A hajdan volt mezővárost 1986. január 1-én várossá nyilvánították. Népessége mintegy 15.946 fő,

népsűrűsége 85,79 fő/km2, ezzel a megye közepes népsűrűségű városai közé tartozik. A lakosságszám

az országban tapasztaltakhoz hasonlóan, lassan, de folyamatosan csökkenő trendet mutat.

város hosszú múltra tekint vissza, már időszámításunk előtt lakott hely volt. A város fejlődése a XIX.

század második feléig igen lassú volt, hiszen a település többször elpusztult, és benépesült. Ennek

ellenére 1558-ban már Dél-Szabolcs vármegye legnépesebb települése volt, de újra elpusztult és csak

az 1600-as évek elején népesült be újra, a vásártartási engedélyt és a mezővárosi rangot hivatalosan

csak 1847-ben kapta meg. Szintén a XIX. század második felében következik be a közlekedés jelentős

fejlesztése. Püspökladányon halad át a Budapest-Debrecen, illetve a Budapest-Nagyvárad közötti

vasútvonal (1857-58.) és 1872-ben a nyugat-keleti országos közúti főútvonal szintén ezt az irányt

Így Püspökladány a XIX. századra közlekedési csomóponttá vált, bekerülve az ország

vérkeringésébe. A közlekedés és az ipar fejlődése ellenére a város agrárjellegű település maradt.

A város megfelelő természeti adottságokon nyugvó gazdasága, részben a vasútnak köszönhetően,

sokáig megtartotta mezővárosi jellegét, melynek középpontjában a mezőgazdaság állt. Az ipari

fejlődés a II. világháború után indult meg, de nem sikerült nagyobb ipari üzemet telepíteni. Kiépült a

városi típusú intézményrendszer, azaz a közoktatás, közművelődés, egészségügy, pénzintézetek,

szolgáltatóházak. Fejlődött az infrastruktúra és érezhetően megnőtt a település vonzása. A hajdan volt

mezővárost 1986. január 1-én várossá nyilvánították.

Püspökladány kistérségi, regionális szerepköre révén meghatározó tényező a térség településeinek

ellátásában. A városközpont funkciói fejlettek, oktatási, kulturális, egészségügyi, közigazgatási stb.

intézményei a térség valamennyi településére erőteljes vonzó hatást gyakorolnak. Kedvező termőhelyi

adottságokkal rendelkező település. A szántóterületek nagy részén búzát, kukoricát, napraforgót,

tavaszi árpát termesztenek. A város közlekedés-földrajzi helyzete kedvező, vasúti és közúti csomópont.

A gyógyhatású termálvizű fürdő magában hordozza az idegenforgalmi fejlesztés lehetőségeit. A

legnagyobb gazdálkodó szervezet a MÁV Zrt., mely a legtöbb dolgozót is foglalkoztatja. Fejlődik a

településen a mély- és magasépítő, az útépítő ipar, jelentősebb létszámot foglalkoztatnak vegyi- és

műanyag-, valamint fémipari munkákban. Textilipari fejlesztések a következő évtizedben csak

kivételesen magas gyártmányminőség mellett reálisak. A mezőgazdasági termelésben két jelentősebb

gazdálkodó szervezet foglalkozik zömmel növénytermesztéssel, kisebb mértékben állattenyésztéssel.

Külső elérhetőség

Közút:

A város szélén halad át a 4-es főútvonal, a 42-es út pedig jelenleg keresztülhalad a város központján.

Tervezett a 4-es főútvonal gyorsforgalmi úttá való további átalakítása (Debrecen irányába), bővítése is.

Légi közlekedés:

Hajdú-Bihar megye hatodik legnagyobb népességű városa 170 km-re fekszik Ferihegytől, és 50 km-re

a debreceni (regionális) repülőtértől. A szolnoki repülőtér 80 km-nyi távolságra van.

Vasút:

Püspökladány a Budapest-Záhony (100-as) vasútvonal mentén fekszik. Közelben lévő fontosabb vasúti

csomópontok: Szolnok, Debrecen.

A 100-as vasútvonal a transz-európai közlekedési hálózat része, melynek egyik fő állomása

Püspökladány, ezen kívül a 101-es és a 128-as vasútvonal halad át a város vasútállomásán.